Verpeléti Kovácsműhely

Verpelét környezete kifejezetten kedvező feltételeket kínált az emberi letelepedésre. A Mátra lábánál, a Tarna völgyében fekvő falu határában bronzkori és kelta leletek mellett szkíta emlékeket is találtak. Verpelét már a honfoglalás előtti évezredekben lakott terület volt – a XIX. században a településen megtalált bronzkori leletek (az ún. pilinyi kultúrához tartozó bronzkincsek) ezt bizonyítják –, és honfoglaló őseink is korán letelepedtek ezen a jó adottságokkal rendelkező területen. A település középkori történelmének fontos eleme a Földvár, amelynek maradványait nem a Vár-hegyen, hanem a mai településtől északra, egy mindössze 214 méter magasságban elhelyezkedő széles, lapos hegyháton találták meg.

A XIV. század közepétől Verpelét jelentősége nagymértékben növekedett, mivel a megyei közgyűléseket és a megyei törvényszéki üléseket több alkalommal, a nádor jelenlétében, itt tartották. Oklevelek tanúsítják például Kont Miklós nádor, a királyság legmagasabb rangú hivatal-viselőjének jelenlétét egy 1358-ban tartott gyűlésen. Az egyházi központ, püspöki székhely Eger mellett, illetve ellenében, tehát ha csak időlegesen is, de Verpelét vált a Heves vármegyei köznemesség politikai központjává. Az Abák után a település 1389-ben a Tari család birtokába jutott és a siroki vár tartozéka lett.

 

A település központjában valószínűleg mindig állhatott kovácsműhely.

Az 1880 körül épült, majd 1964-ben helyreállított zsúpfedeles ház deszka oromzatán kovácscégér díszlik. A kőből készült műhelyhez fedett patkolószín csatlakozik. Belül nagyméretű kohó látható. A földbe ásott üllőtőke, a fújtató, a régi kovácsszerszámok az elmúlt időket idézi fel a látogatóban. A hagyomány szerint Egerbe menet már Mátyás király is itt patkoltatta meg lovát.

 

Cím: 3351 Verpelét , Kossuth Lajos utca 62.