Falujában ott a Kárpát-medence

Demjéni Ízer Istvánné

A Budai Várban vehette át a Király Zsiga-díjat Ízer Istvánné, a Demjéni Hímzőszakkör vezetője. Az elismerés négy évtized munkájának megkoronázása. Úgy esett meg velem is, ahogy a legtöbb emberrel, amikor először pillantja meg a Demjéni Hímzőszakkör munkáit: csodálattal gyönyörködtem a kiállított anyagokban. Emlékszem, a tavalyi jubileumi kiállításra megtelt a helyi Művelődési Ház, s látszott, mennyi tehetséges alkotó, szorgalmas asszony él a faluban. Igazi összefogásról és rendkívül precíz mozdulatokról tanúskodott akkor a tárlat. A szakkör vezetője, Ízer Istvánné, a napokban a Budai Várban megrendezett Mesterségek Ünnepén Király Zsiga-díjat vehetett át. Az elismeréshez vezető út hosszú volt, s számos szép emlékkel színesített. – Először éppen negyven esztendeje, 1973. októberében gyűltünk össze, legalább huszonöten – mesél a kitüntetett a kezdetekről. – Akkor még nem tudatosan kezdtük el a munkát, egyszerűen csak szerettünk hímezni. Később aztán elindult a díszítőművészeti szakkör, ahol többek között olyan mesterektől tanultam, mint Bánszky Pál művészettörténész, Borbély Jolán néprajzkutató vagy Dömötör Tekla néprajztudós. Részt vettem a nyaranta Parádfürdőn megrendezett képzéseken, táborokon, ahol később már saját munkáinkkal is megjelenhettünk. A mai napig kikérem dr. Csiffáryné dr. Schwalm Edit néprajzkutató véleményét, ahogyan Fehér Jánosnéval, a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnökével is folyamatos a kapcsolat. Az eltelt négy évtizedben a szakkör tagjai folyamatosan dolgoztak, s persze kirándultak is, ennek köszönhetően bejárták az egész országot, de eljutottak a határon túlra, így például Erdélybe is. Tulajdonképpen mindenhol megismerkedtek a helyi munkákkal. A mai napig negyvenhat tájegység motívumait dolgozták fel, a millennium évében dr. Szabó János honvédelmi miniszter, a szakkör kiállítását látva, így szólt: „itt az egész Kárpát-medence”. Ízer Istvánné elárulja: különösen büszke arra az tizenegy darabból álló úri hímzés garnitúrára, amelyet egy miseruhával együtt készítettek a helyi templomnak 1996 karácsonyára. Az évek során több kiállításon is bemutatták már, s az sem titok: a plébános úr is nagyon szereti. Nemrég a demjéni vagányok férfikórus tagjait ajándékozták meg egy-egy kendővel, de minden esztendőben ők készítik az óvodások ballagási tarisznyáit. Az ovi tavaly ünnepelte fennállásának a 30. évfordulóját, s mivel a szakkör mindig eggyel több emléket hímez, ezeket is kiállították. Érdekes, de a tarisznyák között nem volt két egyforma. – Minden munkámat szeretem, de valójában mindig az a kedvencem, amelyik éppen elkészült – mondja Manci néni, miközben egy széki mintás párnát emel fel. – A munka nem könnyű, sok vele a baj, minden tájegység motívumai más és más technikával készülnek. A tardi főkötőn például csak színén van varrás, a visszáján nincs, de nagyon szeretem az erdélyi szász mintát is. Az alkotásokat rendszeresen megmutatják a nagyközönségnek, s persze a szakembereknek is, így egyebek között állandó résztvevői a Kis Jankó Bori pályázatnak, ennek keretében az idén közel kétszáz anyagot vittek el a Palóc Napokra. Számos minősítéssel rendelkeznek, több munkájuk volt már kiállítva Mezőkövesden, Recsken, Hatvanban, Szerencsen, Egerben, s a fővárosban, még a Néprajzi Múzeumban is. Természetesen az otthonukról sem feledkeznek el: az idei Demjéni Dalostalálkozón is berendeztek egy csodás tárlatot, amelyben minden résztvevő, érdeklődő kedvére gyönyörködhetett. Kevesen gondolják, de egy ilyen esemény is igen komoly munkát és hozzáértést kíván, nem elég jól hímezni, hanem tudni kell megfelelően bemutatni is a munkát, éppen ezért minden darabot kivasalnak, s ügyelnek arra, hogy egymás mellé csak olyan alkotások kerüljenek, amelyek harmonizálnak. Az egész életét végigkíséri a hímzés szeretete. Manci néni arról is beszél hogy az önkormányzat a kezdetektől támogatja törekvéseiket, ahogyan a helyiek is. A férje is nagyon szereti munkáit, de még fiú unokája is arra kérte, ne váljon meg a hímzésektől, mert azokkal szeretné majd berendezni otthonát. A szakkör vezetője korábban 13 esztendeig a helyi asszonykórusnak, s egy cikluson át a képviselő-testületnek is tagja volt. A hímzés pedig életen át tartó szerelemnek bizonyult, még a gimnáziumot is otthagyta érte. 2006-ban a Demjéni Emlékgyűrűvel ismerték el munkáját, s 2008-ban vehette át a Népi Iparművész címet, míg idén augusztusban a Király Zsiga-díjat. A mai napig tucatnyian dolgoznak a szakkörben. Sajnos a fiatalokat már nehezebb megszólítani, s az évek során hatan távoztak az élők sorából. A hímzéseket a kezdetektől Ízer Istvánné tervezi, aki alapítója a Heves Megyei Népművészeti Egyesületnek is. Azt mondja Manci néni: a mostani elismerést tekinthetjük a négy évtizedes munka egyfajta koronájának. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége levélben értesítette a díjról, ami nagy meglepetés, s még nagyobb öröm volt számára, bizony el is érzékenyült. Persze, ez nem jelent megállást, hiszen ősztől szombatonként újra összeülnek, s már készülnek a jövő évi Kis Jankó Bori Hímzőpályázatra, ezúttal – terveik szerint – bélapátfalvi motívumokkal örvendeztetik meg a zsűrit, no és a közönséget.