Tarnaszentmária Római Katolikus templom

Mária látogatása-templom

A falu a mai Észak-Magyarországon, a Mátra délkeleti oldalán, a Tarna teraszos völgyében fekszik. A község tengerszint feletti magassága 260 méter. A község földjeinek talaját elsősorban réti talajok alkotják. Van a környékén kő- és kavicsbánya is. A községhez a legközelebbi nagyváros Eger, amelytől 17 km-re nyugati irányban található. 1903-ig Szentmária volt a község neve. A Tarna kettészeli a falut és határát. Természetes növényzetének erdőtársulásai a magas ártéri növényzettel tarkított keményfa ligetek, jellemzők a kaszálórétek is. Erdőterülete 6%.

A falutól 2 km-re délre eső Várdomb Természetvédelmi Körzet ritka növényvilágával. Állatai nagy-és kisvadak. A falut nagy erdőterület veszi körül, hagyományos foglalkozásnak számít a faszénégetés. A falut először 1325-ban Torna, majd 1339-ben Szentmária néven említik meg, az oklevelek. Okleveles forrásokban 1417-ben említik Zenthmariya néven, ahogyan a birtokos családot is nevezik róla. A település történetére vonatkozó adatokat csak a 16. század közepétõl kezdve ismerünk. Ekkor a Szentmáriay család volt a falu birtokosa, egészen a 17. század közepéig. Eger várának 1552. évi ostroma során elpusztult. A falu 1590 körül feltételezhetõleg ismét lakott lett, de a 15 éves háborúban elnéptelenedett. 1656-ban Szentmáriay István a pusztát eladta Ragályi Menyhértnek.

A török kiűzése után a pusztát a kincstár fegyverrel-szerzettként lefoglalta és 1696-ban Enczinger Jánosnak eladta. A Rákóczi szabadságharc alatt egy ideig Orczy István használta, majd 1711-től ismét Eiczinger volt a földesura. 1717 és 1719 között a települést újra népesítették a Gömör és Kis-Hont vármegyei Susány, Kraszkó, Nyustya és a Pest megyei Alberti falvakból. 1721-ben Eger város, 1722-től Tarródy, majd Gellén és Csuma család birtokolta. 1746-ban a falu lakossága 192 fõ, akik többségében szlovákul beszéltek. 1859-ben 509 személyt tartottak nyilván a faluban. A 19. század elejétõl a Dózlern, a Fáy, a Bárczay családok kezén volt a falu. Tarnaszentmária Verpeléthez tartozott, 1955-től önálló tanácsú község.

1970-től Verpeléttel társközségek. 1984-től Eger városkörnyéki községe. Tarnaszentmária nevezetessége a templom (Mária látogatása-templom), amely fejedelmi temetkezőhelynek épült. A falu központjában áll. Ez a mai Magyarországnak az egyik legrégebben épült és eredeti formáját szinte teljes épségben megőrzött temploma.

A templom egyhajós, melynek keleti végét alkotja a patkó alakú, belül háromkaréjos, boltozott szentélyrész, melynek padlózata magasabban fekszik a hajóénál. A hajóból hét lépcső visz föl a szentélybe. A Tarnaszentmáriai templom nevezetessége a szentély alatt húzódó kis altemplom, melynek középső karéjában a feltárás során egy aknasírt találtak. Erről feltételezik, hogy fejedelmi temetkezési helynek épült.

A templombelső falfelületét faloszlopok díszíti, melyek felfelé keskenyednek és törzseik gazdagon tagozottak. A faloszlopoknak díszesen faragott lábazatai ugyancsak faragásokkal díszített kő ülőpadkákon állnak. Az oszloptörzsek csigavonalas és lépcsőszerű díszítései fafaragási előzményekre, hagyományokra utalnak.

Ugyancsak ősi jellegű az épület déli oldalán kívül futó „szalagfonatos csomódísz”, aminek a középkori hiedelemvilág szerint bajelhárító hatása volt. Több építészettörténész a templom építésének idejét a X-XI. század fordulójára teszi. A templom építészeti sajátosságai kaukázusi építészeti hatást mutatnak, keleties díszítési mintakincse is a honfoglalás kori magyarság kaukázusi világával tart kapcsolatot

(Szöveg: Csemegi József: A tarnaszentmáriai templom hajójának stíluskritikai vizsgálata, in: Antiquitas Hungarica III (1949) Fotók: Jeneiné Csernák Marianna)